Callgirl napló

Úgy kezdődött, hogy írt egy érdeklődő levelet. Kissé nyers a stílus, de szemlátomást a nyelvvel sincs igazán barátságban, együtt így benne van. Amikor visszakérdezek a közepesen értelmetlen mondataira, összekapja magát és fogalmaz, úgy hogy értsem, és még elnézést is kér. Jól reagáltam, nehogy megbántsam, a szándékai teljesen normálisak voltak. De utána... elhiszem én hogy nem szándékos bunkóságból ilyen, de ha valaki ennyire nem tud kezdeni magával semmit annak én nem leszek a pszichológusa.

Szóval tali megbeszélve kettőre, hogy idetaláljon küldtem mindent, pontos útvonalat a buszokkal, még gugli felülnézeti képet is, berajzolva precízen az út a buszmegállótól a házig, mind a 100 méter. Tali előtt fél órával lementem a kutyával, álldogált valami öltönyös csóka és nézte a hirdetőtáblát, aztán amikor visszafele jöttem, még mindig ott állt. Volt némi gyanúm, de nem foglalkoztam vele. Elmentem zuhanyozni, enyhe csúszásban, utána maradt volna öt percem megcsinálni a maradék készülődést, szűkösen elég. Zuhany alatt hallom, hogy a kutya ugat, amit nem szokott, először rászólok, aztán kimegyek törölközőben, csöpögve. Valaki fekszik a csengőn, de nem a lenti, kaputelefonoson, hanem azon ami a folyosóajtó előtt van, itt fenn. Csodálkozom, mi a franc, viszonylag kevés ügynök jár ide, esetleg a hitgyülisek, azok szoktak még zaklatni. Vagy valami szomszéd valakije, mert az illetékes rokon nem hallja a csengőt. Beengedem, odakiáltok, hogy ki az. Nem válaszol, elindul felém. Még egy próba, válasz semmi.. Mi a halál?! Én csöpögve, egy szál törölközőben, vadidegen faszi erre tart. Ajtó bevág, filó. Lehet, hogy a vendég az? Mintha ugyanaz az öltönyke lenne akit lent láttam, beleférne. Gondoltam, akkor berohanok, dobok valami mázat a pofázmányomra mert most öö nem az igazi a bőröm állaga, aztán kiderítem hogy mi van. Ha addigra még mindig a folyosón van, akkor esélyesen vendég. Visszamegyek a fürdőbe, sacc megkenem magam, sztori felénél hallom, hogy a kutya hörög, mint állat (soha nem hallottam még másra hörögni, mint kutyára, nem az a házőrző fajta). Kimegyek, gyanakodva, hát a csóka nem bent van? Részemről sokkhatás, hozzám nem mászkálnak csak úgy be emberek, kb úgy reagálok rá, mintha lopáson kaptam volna. Betör az intim terembe, ott  talál engem kiszolgáltatva, törcsiben... öt perc múlva már nem lett volna intim tér és a törcsi is okés lett volna, de akkor és ott nem. Kissé felmegy bennem a pumpa a szituációtól.  Megkérdezem (angolul), hogy ő mégis ki a halál és mi a retket keres a lakásomban? Hebeg, vagy kétszer visszakérdezek, mire értelmes mondatot nyög ki. Aszondja, én vagyok Móni? Mondom azonos, de ő meg mi a bánatot?... magyaráz valamit az appointmentről, kb kétszavas mondatfoszlányokban. Mondtam neki, hogy oké, de én még nem vagyok kész, mint az ugye látszik is, ezért is volt az ajtó csukva. Satöbbi. Kicsit még anyázok, ő köpni-nyelni nem tud (akkor is látszik már, hogy ez alkati nála, nincs köze a stílusomhoz), végül mondom, hogy oké, ha már itt van, jöjjön be az ajtóból, nappaliba be, csüccs, oszt várjon egy kicsit. Kétszer kell mondanom mire be mer osonni a nappaliba, utána még kétszer, mire hajlandó leülni, amúgy csak tördeli a kezét és áll a szoba közepén. A végén már majdnem úgy parancsolok rá mint a kutyákra szoktam, hogy ÜL.. Nincs még kész a hely, de ha egy szót is szól, mehet haza, nem volt muszáj bejönni...

Vissza fürdőbe, egy perc és máris embernek látszom, szépen kisimulok, diplomatikusabbá válok. Szobában próbálom kifaggatni az embert hogy ez a bejövési módszer mégis hogy jött? Értelmes szöveget nem hallok tőle, kb olyanokat mond, hogy ő még nem járt Budapesten, és hogy esett az eső (mármint azért várt a házon belül, és azért is jött előbb, vagymi, mintha azt gondolná hogy Budapesten fél órával lesz hosszabb egy 45 perces út a tömegközlekedéssel, ha esik az eső... de ez már nem tuti, iszonyú zavaros az ember). Arra nem tud értelmes magyarázatot, hogy miért nem csöngetett fel a kaputelefonon hogy itt van, vagy rendes telefonon, ugyanezt. Vagy hogy utána miért nem kopogott, mert szerintem amikor valaki egy csukott lakásajtóval szembesül, normálisan nem oson be rajta csak úgy, bár erre megint magyaráz arról, hogy még nem járt Budapesten. Azért nem hiszem, hogy Finnországban vagy hol ez lenne a rendszer...  Arra tudott csak válaszolni, hogy miért nem mondott semmit amikor még a folyosó végére odaszóltam neki, többször is, állítólag nem hallotta. No persze, 10 méterről, egy visszhangzó folyosón.

Oké, lezárom a témát, mosolygok, mély lélegzet, mondom, hogy akkor mi legyen? Értelmes válasz igen lassan jön, addigra már megint áll, és a kezét tördelve motyog valamit, hogy ő egy órára jött, meg hogy sex service. Mondom akkor marad? (nem könnyítem meg a dolgát, nem érdemelte ki) Nem kapok értelmes választ, gondolom igen. Mondom hogy oké, két perc és megcsinálom a szobát, addig csüccs, ásványvíz? Szénsavas vagy mentes? Savas, megkapja, sokadik kérésre visszaül. Végzek, mondom is neki, mire elkezd szivárogni valamerre, kérdezem, megy valahova? Aszondja vécére menne. Oké, előremegyek, megmutatom (francér indul el csakúgy a világba, úgyse találja meg...persze fél megkérdezni csak úgy...). Nemsokára visszajön (kezet, egyebet tuti nem mosott, hallottam volna), elémáll, megszólal, akkor kezdhetjük? Nézek hülyén (rájátszok), mit? A válaszából kisilabizálom, hogy hát szexet.  Hökkenet, nem vagyok most toleráns hangiban, visszakérdezek hogy ezt mindig így szokta, odaplántálja magát a csaj elé és büfizik egy ilyet?  Erre előkapja a pénztárcáját, hogy fizessen előre? Mondom ne, és még néhányszor próbálkozom a kommunikációval, de kb mintha egy UFOnautával dumcsiznék, olyan kicsi zölddel, annyi hatása van.

...

Még vagy negyedórát faggatom, először próbálom rávezetni, hogy ezt nem így, aztán informálom, hogy így nem, meg ugye kultúrhelyen zuhany, ilyesmi. Értetlen (szokásos, nulla értelmes mondat, kéztördelés, hebegés, kérdés, téma fel nem fogása), de kb mint aki egy idegen bolygóra pottyant. De hát ő járt egy lányhoz négy évig,ott mindig úgy volt, hogy ajtón be, pénz, csaj rámászik, megoldja, ajtón ki. Merthogy ez fizetős szex, ez ilyen. Ezt elmondja néhányszor, hogy dehát ez semmi más, csak szex, meg fizetős, meg izé. Mondom ez tényleg fizetős, de nem olyan, és ez egy teljesen nyilvános információ, eddig is tudatta. Ugyebár piroson talált, ott gyönyörű, romantikus stílusú beszámolókat láthatott rólam, meg hogy fél óra az elején dumcsizni, relax, megismerni egymást, hasonlók. A honlapomat is látta, még az orra elé is dugtam (addigra megint kissé ideg voltam, nem igaz hogy valaki ennyire puhapöcs és hülye), hogy ezt látta? Ezt. Jó.. A honlapról még részletet is felolvastam, az elejéről, hasonló szellemben. Megkérdeztem, mit gondol, ez a szöveg miért van ott? Hát hogy az csak reklám. Óanyám... ez most tényleg azt hiszi, hogy "Monica, independent escort" meg  "I try to develop an intimate relationship first with anybody I meet to have sex with. " és a beszámolók, pl " Monica is a warm and gentle soul whom I had the genuine pleasure of spending an evening with.", és erre ő idejön, letolja a gatyáját (zuhany nélkül), és én majd jól megoldom neki és ennyi? Ehhez azért nemkicsit ignoránsak kell lenni.

Végül szépen levezettem neki, hogy nincs harag, és bár így ugyan nekem nem,  deha úgy is szívesen marad hogy az én stílusomban játszunk, akkor igen. Kb 10 percig magyaráztam neki vagy 20 féle módon, hogy mi van. Nézett bambán, kéztördelés, a válaszaiból az jött le, hogy kilométerekre le van maradva, bár amúgy maradna, csak el sem tudja képzelni, hogy valami máshogy lehet, mint ahogy az ő agyában van. Mondtam neki néhányszor, néhányféleképpen, hogy akkor döntsön, hogy legyen. Tőlem telhetően maximálisan udvariasan, kedvesen, mosolyogva elmondtam, hogy elhiszem,hogy máshoz van szokva, ezért megértem, ha ez neki nem jön be, sajnos a másfajta igényeket én nem tudom kielégíteni, nem az én profilom, de ha az enyém megfelel, szívesen. Egyszerűen nem tudott válaszolni. Valami olyan jött le a szövegéből, hogy úgy gondolja hogy ő maradna, de én nem kedvelem őt ezért azt akarom hogy menjen. Én meg közben vártam hogy döntsön A és B variáns között. Nulla eredmény, szerintem a döntés, mint olyan, áll tőle távol. Végül én döntöttem, úgy, hogy a hallgatás ebben az esetben beleegyezés a távozásba,  kedvesen elköszöntem, sajnálkoztam hogy nem találta meg amit szeretett volna és emiatt a semmiért utazott. Kedves búcsú, részéről mosoly, all the best, stb.

Döbbenet. Íme egy olyan ember, aki egyszerűen képtelen más emberekkel kommunikálni, annyira félénk és annyira aszociális. Szerintem simán megszelídíthető lett volna, de most, ezzel a kezdéssel egyszerűen nem volt idegem hozzá. Ez van.

http://nol.hu/lap/allaspont/20110128-oromtelen_lanyok

Kommentelni is lehet, de csinálja a kolera, vagy más önkéntes,  nekem drága a vérnyomásom...  Szóval néhány észrevétel a cikkel kapcsolatban:

....

Pintér levelében ugyanazok az ezerszer megcáfolt összekacsintós, nőellenes közhelyek jelennek meg a „szabadon választott” foglalkozásról, mint amelyeket – egymás közt, félre – gyakran ismételgetnek még az emberi jogi megközelítésre érzékeny liberális körökben is.

 Meg amit a lányok is ismételgetnek  egymás között, nyilván nőellenesen, és össze is kacsintva. De hát ugyebár azt melyik, emberi jogokra érzékeny egyed nem szarja le? Mert nem fontos, gondolom, majd anyuka megmondja hogy mi az igazság, csípőből.

... és ezután még jóadag ferdítés, kell is az.. ("Amszterdam példája azonban azt bizonyítja, hogy ez illúzió. A szabad akaratra épített bordélyházakat odahurcolt és félelemben tartott kelet-európai lányok népesítik be.") Szerintem ott sem,. de pl Magyarországon tuti nem, kár iderángatni Amszerdamot. 

Ettől függetlenül Pintér levele tényleg elég arrogáns, miszerintis fiatalkorúak prostitúciója nincs, vagy ha igen, akkor is önkéntes. Egyrészt, ezt honnan is tudja?  Másrészt, mivel elvileg még cselekvőképtelen személyről van szó, akire a hivatalos álláspont szerint kimondottan káros ez a munka, a minimum az lenne, hogy elvizsgálódjanak kissé, hogy mi hozta oda azt a kiskorút. Esetleg ki. Még akkor is, ha Pintérnek erről már előre határozott véleménye van, mert ugye ő is emberből van és tévedhet, és itt azért van tét.

Az viszont szerintem teljesen nonszensz, hogy ugyanúgy büntessék őket ha rossz helyen állnak, mint bármelyik nagykorút, és ennyi. Egyszerűen mások a prioritások. Ha a hatéves gyerek a feketén üzemelő szénbányában nem tart be bizonyos munkaügyi standardokat, nem az kellene legyen az első gondolatunk, hogy meg kell büntetni. Még akkor sem, ha tökmagától van ott. (igen, tudom hogy a hatéves nem ugyanaz mint a tizenhét éves, viszont ha a törvény úgy veszi, azaz ugyanolyan komolyan áldozatnak tartja ezeket a kiskorúakat mint a szénbányában dolgozó hatévest akkor járjon is el úgy)

Ahogy Ékes Ilona fogalmaz: „fiatalkorúak esetén fogalmilag nem beszélhetünk önként választott tevékenységről, legtöbbször fenyegetés, kényszer és erőszak hatására kerülnek az utcára fiatal lányok”.

Szerintem egyrészt Ékes Ilonának halvány gőze nincs arról, hogy ki miért áll ki az utcára. Másrészt viszonylag logikus, hogy egy 17 éves lánynak nagyjából ugyanazok az indokai az odaállásra, mint a 19 évesnek, a kényszer pedig mindkettőjük esetében nagyon helytelen, bár a 17 éves esetében ez nagyobb súlyú kellene legyen, épp ezért jobban vizsgálandó.  Azt viszont nem tudom, mit is gondoljak pontosan a fiatalkorúak prostitúciójáról, amennyiben önkéntes. Áldozatok, vagy kiskorú bűnözők, szabálysértők?.. Nyilván bizonyos kor alatt mindenképp áldozatok, de nem tudom, mi ez a kor.  Van erre valami más példa? Biztosan vannak más munkák, amelyeket szintén nem végezhet 18 év alatti személy, bizonyos lehetséges egészségkárosodások okán. Mi a helyzet akkor, ha az ellenőrök lecsapnak egy szabálytalanul és feketén üzemelő ilyen munkahelyre, és ott fiatalkorúakat találnak, akik magukra is és másokra is káros tevékenységet végeznek? Tényleg, hogy vannak ezek a dolgok, feketemunka esetén szokták büntetni a melóst is, vagy csak az alkalmazót? Ehhez nünüke vagyok, boccs...

Az őket használó férfiak ellen nem indul eljárás, miközben – fiatalkorú lányokról lévén szó – ők nem szabálysértést, hanem bűncselekményt követnek el. 

("használó", csodálatos... imádom ezt a szóhasználatot, komolyan...)

Ez megint egy kérdéses téma. Egyrészt, egy pasi mégis honnan tudja megkülönböztetni a 17 éves lányt a 19 évestől, biztosra? Kétlem, hogy ez elvárható, viszont ha igazolványt kér, szerintem úgy küldenék el a retkes francba hogy csak úgy porzik, és nem csak a kiskorúak. Azaz irreális az egész, vaktában csapkodás. 

Másrészt, lenne alapja a felelősségre vonásuknak, de nem a mostani viszonyok között. De HA lehetőség lenne rá, hogy a lányok többsége engedéllyel csinálja amit csinál, rendesen, adózva, akkor egy ilyen felelősségvállalás a felhasználói oldalról is tudná segíteni a legalitás terjedését. Azaz akkor, ha a felhasználó is felelősségre vonható hogyha illegális szolgáltatótól vesz igénybe szolgáltatást, és ez alatt nem csak a korát értem, hanem minden engedélyt. Hogy ez mennyire lenne helyes azt még nem döntöttem el. 

http://hvg.hu/itthon/20110111_prostitualtak_ab_

Nocsak, nem is tudtam, időszerű volt rájönni...

Mondjuk jobban örülnék, ha kukásítanák az egészet, mert nem csak a bárcaellenesség van az egyezményben, hanem azok büntetései is, akik valamilyen módon hasznot húznak belőle. Pl a férjem, ha épp nincs hivatalos munkája. Ami azért nemkicsit gáz. Francnak nem lehet az egészet egyszerűen úgy kezelni, mint bármely más munkát?!....

Szerepeltem a Naplóban. Online még nem jelent meg, de akkor sem fogom megnézni, ha megjelenik... nem szeretem hallgatni a saját hangomat. Kellene még fejlesztenem az előadói stílusomat...

Amúgy tényleg nem szenvedek feltűnési viszketegségtől, Földi Ágiék mondták, hogy a lányokkal amúgy sok mindenben jól együtt lehet működni, de a médiát nagyon utálják. Itt jövünk a képbe én és LC, de szerintem kezdünk már unalmassá válni. 

Állítólag Ágiék most kezdenek bele egy olyan akcióba, amivel ösztönözni szeretnék a lányokat, hogy hallassák a hangjukat, pl pénzdíjas fotópályázat, blogírás. Mert mégiscsak béna, hogy mindig csak helyettük szövegelnek, így nem csoda, ha terjednek a legendák, hogy Ági a legnagyobb madám, és ő kényszeríti hallgatásra a lányokat.

Kiment a weblap az egyik hirdetésem mellé. Most már publikus. Természetesen még mindig nincs kész, de egyelőre megteszi, szerintem vállalható.

Tervek még vele kapcsolatban (kb fontossági sorrendben):

Nyelvi modul, külön angol verzió. 

Fórum (voltaképp vendégkönyv, csak ez nem fér ki, túl hosszú a szó), FAQ

Extra grafikai elemek, galériamodul, oldalsávban extra anyag. Tervek szerint pozitív idézetek a beszámolókból, random váltogatva, ez lesz a reklám helye :P, ezenkívül linkek a hirdetőoldalaimra.

Az is motoszkál még a fejemben, hogy félpublikussá kellene tennem a napirendemet,  valahogy így, mint itt. Megkönnyíti az egyeztetést.

Kb ennyi..Ezek közül az első a fontos, mert ez az oldal tartalmilag sokkal inkább külföldieknek szól.Ha mázlim van, még a zsírleszívás előtt lesz belőle valami, ha nem, nem. Akkortájt úgyis eltűnök két hónapra a nyilvánosság elől, nem sokat fog számítani, hogy milyen állapotban van az oldal. Addig meg jó lenne kis hasznát venni.

Mostmár lehet kritizálni a tartalmat. Persze szem előtt tartva az oldal céljait, amit már megbeszéltünk előzőleg.

Egészen el vagyok ájulva a másfél évvel ezelőtti magamtól... szerkesztgettem a "rólam" menüpontot (a weblapomon, ha valaki nem követné a másik blog bejegyzéseit), de nem jutott eszembe semmi lényeges. Illetve kb a fizikai paramétereim, ami nem túl sok.  Végső megoldásként beleolvastam a másfél évvel ezelőtt készült szövegbe, és hát tökjó dolgokat találtam... ki is tettem rögtön. Bár még némi simítgatást igényel, de azért nagyrészt stimmel. Most viszont előjött az önbizalomhiány: mit tukmálok én másokat az egyéniségemmel, ha egyszer mindenki csak kefélni jön? Tiszta nagyképűség. Aztán belegondolok, hogy bőven nem mindenki csak kefélni jön, illetve nagyrészt nem.. nemtom. Mindenesetre igyekeztem úgy rendezni, hogy az eleje valamiféle rövid összefoglalás legyen (de az sem kötelező, az alapokat már leírtam ott, ahova a link alapból dob), a maradékot meg olvassa akinek kedve van. Olyanokkal meg úgysem szeretnék találkozni, akikben visszatetszést kelt, hogy egy ilyen menüpontban nem a saját fenekem formáját magasztalom agyon.

Úgy általában is van bennem egyfajta para, hogy mi a frásznak írok én ennyi betűt, gondolom egy csomó ember van, aki utál olvasni. Az általam nézett "elit eszkort" lányok oldalai is csak nagyon rövid szövegeket tartalmaznak, és az sem informatív valami, hanem reklámszöveg. Bár hogy mitől elit eszkort az, akivel max 2 órára lehet találkozni, azt is csak nála, a személyes bemutatkozás pedig a fent említett fajta...

Szerintem egyszerűen máshogy használják a fogalmakat: én azt hittem, az "escort" kategóriájú lány az egy szép és intelligens valaki, aki nem csak szexszolgáltatást nyújt, hanem társaságot is, és mindkettőt igen magas szinten. Amit itt látok, az viszont egyértelműen a "luxusprosti" kategória. Ez viszont nem az, amit általában azok igényelnek, akik velem szívesen találkoznak. 

Vagy esetleg eltüntethetem a menüpontot a felső sorból, mondjuk kicserélhetem a beszámológyűjteménnyel, ami most eggyel lejjebb, kevésbé feltűnő helyen van. Hümm.

Erről csinálok szavazót is... Úgy általában érdemes figyelembe venni, hogy az egész még bőven nincs kész, sem dizájban, sem tartalomban, lesz még bőven javítgatva, szerkesztgetve. Azaz a részletekbe most még nem ér belekötni.

Update: még ilyen gyorsan nem zártam le szavazót... viszont most muszáj, mert teljesen értelmét veszítette. A szóbanforgó szöveg ugyanis kb felére lett redukálva.

Végeredmény:

Szöget ütött a fejembe, ahogy mostanság folyton összevitatkozunk Idemmel. Ahogy nézem, a téma mindig az, hogy túl hisztis vagyok a vendégeimmel szemben. Belegondolva sok mindenben igaza van. Olyan követelményeket támasztok a vendégeimmel szemben, amiket egyrészt nem közlök előre (pl sehol nincs leírva, hogy nem szeretem ha valaki korábban jön) másrészt ezek betartása nem jár kötelezően együtt azzal, hogy valaki normális kultúrlény. Másképp fogalmazva nem vagyok elnéző az apró emberi hülyeségekkel szemben. Kivéve persze a sajátjaimat.

Régebben nem voltam ilyen, viszont tartok tőle, hogy most már így maradok. Ez szerintem összefüggésben van az önazonosságom változásával. Továbbra sincs semmi problémám a munkámmal, bizonyos emberekkel jól érzem magam, másokkal kevésbé, viszont már nem azonosulok a munkámmal. A korrektség és a minőségi szolgáltatás igénye továbbra is megvan, egy nehezen megfogalmazható valami, a hivatástudat viszont már nincs. Ha definiálnom kell magam, a felsorolásban a lista végére marad, vagy akár el is tűnhet az, hogy "prostituált" (vagy nevezzék bárhogy). 

Ez egy csomó olyan következménnyel jár, amelyek sajnos olyan szolgáltatóvá tesznek, aki kevésbé jó, talán kevésbé profi, mint az előző énem volt, plusz még jár vele néhány additív kényelmetlenség. Pl:

Időről időre elkalandozok munka közben. Nem köt le annyira, csak úgy, magától nem kerülök a flow állapotába (a valakire való intenzív koncentrálástól), mint régen. Attól még figyelek, attól még igyekszem odatenni magam, de attól még érezhető, én legalábbis érzem. Pl úgy tűnik, nem tudom olyan könnyen feloldani a hangulatot, mint régen, nem jut eszembe semmi igazán frappáns. Vagy akár az is előfordul, néha, hogy elveszítem a fonalat. Például egy beszélgetésben, vagy nem jut eszembe valakinek a kedvenc technikája. Ez nyilván nincs így minden esetben, egyszerűen arról van szó, hogy a munka-énem egyre inkább belemosódik a való életbeli énembe, ami ott érdekel az munka közben is, ami nem az ott sem.

Ezek mind kipótolhatóak rutinnal, ezért talán kevésbé érződnek, de azért ha valaki figyel, észreveheti. Ciki.

Megváltozott az is, hogy mennyire akarom megváltoztatni a dolgokat, konkrétan kevésbé, mint előtte. Pl Nem tudom olyan könnyen megváltoztatni egy esetlegesen lekezelő pasi hozzáállását, leginkább mert nem érdekel annyira, ő hülyének néz, én hülyének nézem és ezzel kész is. Nem érdekel annyira a többi lány sem. Régebben vágytam arra, hogy többen álljanak a vendégekhez pozitívan és törekedjenek valamiféle minőségre. Változtatni akartam a dolgokon, persze eszközeim nem voltak, úgyhogy egy csomó helyen szövegeltem róla és ennyi, de ezt azért viszonylag lelkesen próbáltam. Mostanra kifogyott a lendület. Ugyanazt gondolom mint ezelőtt, de már nem olyan fontos, hogy foglalkozzak vele.

A változás türelmetlenséggel is jár, sajnos, ez a nemprofi hozzáállásból fakad. Magánéletben idegesítenek azok az emberek akikek minden csak saját maguk körül forog, azok akik nem képesek normálisan megírni egy levelet (semmi különös, megszólítás plusz viszonylag kevés elgépelés és helyesírási hiba, inkább a szándék a lényag), és azok is, akik már a megismerkedéskor erotikus szövegeket írnak vagy mondanak. Ez most jobban átsugárzik a munkámba.

A türelmetlenségtől egyrészt rosszabb szolgáltató leszek, másrészt előfordulhatna az is hogy bajba keveredek, mert könnyebben vitát provokálok és belefuthatok olyasvalakibe, akivel ezt nem kellene. Bár lehet hogy van érzékem hogy kiszúrjam az ilyeneket, nem tudom, még nem teszteltem.

Attól tartok, emiatt nem megy a weblapom megírása sem, meg a blog sem. Mostanság egyszerűen nem gondolkodom a munkán, így megfogalmazni sem tudom könnyen a dolgokat ezzel kapcsolatban. A weblapnak egyszer mindenképpen neki kellene ülni, sokat segíthetne a dolgok menetén. Pl leírhatnám, hogy csak a megbeszélt időtől vagyok elérhető, előbb érkezni nem érdemes, stb...

Konklúzió: Ha nagylány leszek, keresek egy jó állást, informatikában, a maradék vendégeimet pedig erősebben fogom szűrni. Addig meg próbálom visszagyűrni a hülyeségeimet.

Most volt egy eset (mégis leírom), a türelmetlenség tipikus példája: Hotelba hívtak. Csávó némileg aszociális, kimondottan szexelni hívott csak, bár udvarias volt, még beszélgetni is próbált, csakhát nem ment neki, ez van. Egy óra után elköszönt, adott egy huszast, hogy ez ugye elég lesz. Megkérdeztem hogy hogy jön ki a dolog, mert a taxi 6ba kerül, nekem pedig 15 jár. Közölte hogy a mélben én nem írtam taxiköltséget. No itt vált el a magánember a profitól: egy profi kedvesen mosolyogva elnézést kért volna és elismerte volna a hibát, utána pedig megkérte volna hogy nézze el neki a kellemetlenséget, de ezt most mindenképp ki kellene fizetnie. Esetleg a saját hibára való tekintettel leokézza a huszast. A magánember viszont a következőt tette: visszakérdezett, hogy miért mit gondol, repülve jött idáig? Azt is mondta, hogy a csávó nem találna senkit ebben az iparban, aki ingyen házhoz jön neki (legalábbis nem valószínű, na). Ő erre azzal jött hogy nincs annyi forintja, amire én azt válaszoltam hogy segond, öt euró is megteszi helyette. Erre ember szájhúzva mondja hogy oké, de ezt oda kellene írnom legközelebb a levélbe. Erre mondtam, hogy hat év alatt ő az első aki meglepődik a taxiköltség létezésén (hazudtam, lehet hogy a második). Közben ember elgondolkodott, és közölte, hogy ez amúgy sem lehet reális, mert őneki a reptérre, ami messze van, ennyi és ennyi a taxi így nekem nem lehet amannyi, úgyhogy ennyi pénzt ad és kész, és mutatott az ajtó felé. Fülemen gőz kisüvít, taxiblokk elővesz, orra alá tol. (ezt jófejségből kérem el mindig, mert van akinek a cége téríti az utazásait... ami persze szigorúan véve csalás, ez van).  Embernek nincs több érve, előkotor egy öteuróst és leteszi az ágyra ahonnan a többi pénzt már eltettem. Megköszöntem, és fölvettem a táskámat. Ember kérdi, akkor kell a pénz? Én mondtam hogy nem, megtarthatja, a pénz nem tétel, de ő énrólam ne feltételezze, hogy csalok. Kívántunk egymásnak szép napot és én elhúztam.

Közben levezettem magamban, hogy a dologban nem az ezer forint húzott fel, hanem a hozzáállás. A csávónak már az első reakciójából lejött, hogy ő úgy gondolja, és csalok és próbálom pénzzel lehúzni. Előzőleg már kiderült, hogy őneki a pénze nagyon fontos, ezért nem jár Németországban kupiba sem, mert az ott drága, itt meg olcsóak a lányok (itt is először próbálja). Nem ismerem a fizuját, de aki bizniszmenként utazgat és a cége ötcsillagos szállodába fizeti be mindig, annak kétlem hogy ne telne csajokra. Szóval kissé zsugori a drága, ami persze emberi dolog, én sem költök egy csomó mindenre amire más igen, mert aránytalannak tartom, de ebben a helyzetben, karöltve a gyanakvó "leakarszhúzniéscsalszis" hozzáállással, erősen felhúzta az agyam. Viszont ha az első ingeremnek nem engedek, simán lehet hogy megúszom komolyabb feszültség nélkül. Pénzzel amúgy sem lettem beljebb, de az is lehet, hogy gond nélkül kifizette volna. Így viszont élvezkedett egyet az egóm.

Emberrel megbeszéltünk egy találkát, négyre. Előtte én dolgoztam, ezen kívül el kellett mennem boltba, eszközhiány miatt, úgyhogy egész előtt 11 perccel érek haza. Már a folyosón hallom hogy csöng a kaputelefon a lakásban, de mire felvenném, pont elhallgat (telefonom nincs, nem találom, ezt mondtam is neki, de a kaputelefon jól működik erre a célra). Nekiállok készülődni, idő előtt 8 perccel megint csörög a telefon. Felveszem, beleszólok, ő az. Kicsit ingerült vagyok, mondom neki hogy négyre beszéltük meg és én még nem vagyok kész, úgyhogy legjobb lenne ha négykor jelentkezne újra. Csávó erre: jó, akkor elmegyek. Értetlenül kérdem, haza? Mintha még hallanám hogy igent mond, aztán már csak a lépteit, távolodóban.

Már készen van annyira a eblap, hogy tudok rá tartalmat feltölteni. Minő meglepetés, az égvilágon semmi ihletem nincs, úgyhogy megaszondtam a tudatalattimnak, hogy dolgozzon rajta. Ez normálisan úgy működik, hogy csinálok valami tökmást (ezesetben németezek) és egyszer csak valamikor megszáll az ihlet (jellemzően elalvás előtt/helyett, hajnali háromkor, amikor másnap korán kell kelnem), mire is teleírok jópár oldalt egy csomó használható szöveggel. 

Ihletképpen mások oldalait nézegetem megint. Eddig csak olyat láttam amilyet nem akarok. Legalábbis tartalmilag, mert a képeik minőségét irigylem. Szerintem majd neki kellene állnom néhány új sorozatnak, rendes fényképezőgéppel. A koncept egy önkioldó sorozatfotó, a gép mellett egy webkamerával és egy notival, amin látom közben, hogy hogy nézek ki. A véges memória miatt csak jóelőre elpróbált beállításokkal.